Egyre gyakrabban előkerül egy kényes téma, jelesül a kínai hamisítóipar késes világot érintő aktuális produkciói. Amennyire a portálon tehetjük, igyekszünk nem promótálni ezeket a hamisítványokat, illetve ha lehet, lebeszéljük róla az érdeklődőket. Csakhogy vannak dolgok, melyek mellett egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni.
Jelen esetben a népszerű, nem triviális beszerezhetőségű és nem is éppen olcsó Hinderer XM-18 bicskák másolatairól osztanék meg pár technikai jellemzőt és gondolatot. Az eredetiről a portálon már olvashattatok egy bejegyzést, esetleg érdemes újra átolvasni emlékeztetőül. A figyelmesebbeknek feltűnhetett, hogy a másolatok szót többes számban használtam. Bizony, a Föld túloldalán, vörös zászló alatt serénykedő szakmunkások nem elégedtek meg egyetlen klónnal, egész kis variáns-sorozatot készítettek változatos színekben, eltérő műszaki tartalommal és ehhez mérhető, arányos árakkal.
A moralizálást és a hamisítással kapcsolatos eszmefuttatást egyelőre tegyük félre, érdemes előbb megnéznünk közelebbről, hogy miről is van szó. Mivel a jelenlegi klónok leginkább a 3. generációs XM-18-ra hasonlítanak, BS barátunktól kértem kölcsön egy abszolút eredeti, kicsit már egyedivé tett, flipper nélküli példányt. Neki külön köszönöm, a szemléltető példánnyal együtt készült fotók vizuálisan is könnyen értelmezhetővé teszik az összehasonlítást. Mivel nem akartam az ő kését szétszedni, inkább a webről kölcsönzök ide egy képet összehasonlításképpen, melynek a BladeForums-os Gress volt az elkövetője. Ez hasznos illusztráció lehet az eredeti és a másolatok összevetése során.
Birtokomba került két Hinderer másolat, egy műszaki tartalmában komolyabb, valamint egy teljesen leegyszerűsített verzió. A komolyabb példány titán alaplemezre építkezik. A keretzár felőli oldalán 4 mm vastag, míg a G10 markolatpanel alatt 1,7 mm-es lemez kapott helyet, kőmosott-koptatott felületkezeléssel. Ezen a változaton megtalálható a „lockbar stabilizer” nevű, Rick Hinderer által kifejlesztett alkatrész is. Ez hivatott a zárnyelv ki- és elhajlását meggátolni. Az övcsipesz az eredeti példány műszaki megoldásával egyező kivitel, tartalék csavarostul, alátétestül.
A tengelycsavar műszaki megoldása ránézésre azonos, szétszedve derül csak ki a komoly eltérés. A klónok tengelye szerintem meggyőzőbb, mint az eredeti. A sima tengelycsavar helyett egy vaskos perselyes megoldást használnak, melynek vannak azért előnyei. A másolat javára lehet még írni a titán zárnyelvbe elhelyezett acél betétet is – ilyet rendszerint csak csúcsmodellekbe raknak a nyugati oldalon, ha egyáltalán foglalkoznak vele (nem bizonyított, hogy valóban szükség van rá, egy jól, megfelelő titán alapanyagból készült zárnyelv is tökéletesen, letapadás nélkül tud működni). A nyitópöcök szinte teljesen azonos az eredetivel, formában és méretezésben egyaránt. A másolat gyengesége leginkább az olcsó pengeanyagban mutatkozik meg. Ismeretlen acél, nagyjából az SRM-Enlan-Ganzo triumvirátus késeinél használt pengék szintjét hozza. Kár volt az egyébként kiváló és abszolút jól összerakott kést a gyenge acéllal elrontani. A markolat távtartói kisebbek az igazinál, kevésbé karakteresek, de még így is szebbek, mint az olcsó foldereknél gyakori, egyszerű acélcső-darabok. Összességében nagyon jó kivitelű másolat, jó működéssel, jó zárral – gyengébb acél pengével.
A másik változat, mely az előzőnek nagyjából ötödébe kerül ($20 alatti-körüli áron beszerezhető), jóval puritánabb kivitel. A vaskos titán alaplemez megmaradt a zár oldalán, de itt a másik panel felületkezelt, textúrázott alumíniumból készült. A zárstabilizátor és az acélbetét ezen a verzión már nincs kialakítva, illetve az övcsipesz nem átszerelhető. Minimalizálták az alkatrészek számát és a szükséges műveleteket az alacsony ár érdekében – szerintem nagyon helyesen. A forma szemre azonos az előző verzióval, a penge szintén ismeretlen anyagú, az imént részletezett tulajdonságokkal. Sajnos mindkét hamis pengére rávésték a „CTS-\HP” feliratot, mely vélhetőleg a „CTS-XHP” acél hamisítás utáni betűjele. A baj csak az, hogy ezt a Carpenter-féle prémium acélt nem próbálták lemásolni, lehet, hogy jobban sikerült volna, mint a felhasznált pengeacél. Az alu panelek egyébként szintén több színben hozzáférhetők, a magam részéről a kéket favorizáltam, de van (acél)szürke, fekete, narancs verzióban is.
A penge gyengébb anyagán túl mindkét másolat leélezésének kontúrjai elnyaltabbak az eredetinél. Nyilván kevésbé gondosan alakították ki eleve az élezést, erre még a kőmosás-koptatás picit rátett. Nem vészes, de azért látható szépséghiba – ha van összehasonlítási alap. A bicskák élhosszúsága még éppen 8 cm, de sajnos a szúráshossz (markolat kezdetétől a hegyig) egy centivel hosszabb, így a sajnos KKVE-nek minősülnek a hazai szabályok szerint (tehát zsebben nem célszerű hordani, inkább táskában).
Az általános összehasonlítás után nem árt kicsit elbogarászni a részletekkel is, külön-külön. Ami a másolatokban azonos, az a tengelycsavar és a hozzá tartozó persely, melyen a penge elfordul. A jókora acélgyűrűben elméletileg az a jó, hogy egy koppra összehúzott tengelycsavar esetén is hagyja elfordulni a pengét – ha jól van illesztve és nem túl vastagok a bronz alátétek. A drágább, G10 paneles változaton ez valóban működik is, a kék esetében a bronz csapágyakat meg kellene picit csiszolni. Bevallom, a G10-esen ezt eleve megtettem, még mielőtt használatba vettem volna, ugyanis kíváncsiságból azonnal szétszedtem. A bronz tányérkákra ránézésre ráfért a síkfrissítés, így nem is teketóriáztam sokat. Amerikai gyártók is gyakran a felhasználóra bízzák a termék befejezését a $100 körüli kategóriában, tehát ezt sem feltétlenül lehet a kínaiaknak felróni (helyesebben mindkét csapatnak fel kéne).
A markolatcsavarok szintén azonosak a klónok esetében, ide értve a távtartó hordócskákat is. Rozsdamentes acél mind, egészen kulturált kivitelben, de látható megmunkálási nyomokkal. Ebben speciel Rick kései sem sokkal szebbek, bár a forgácsolási nyomok HD folder esetén inkább szexepilnek számítanak, mint szépséghibának.
A markolatpanelek kidolgozása is megérdemel pár szót. A felhasznált kínai G10 anyaga durvább, mint az általában megszokott. Valamilyen gyengébb minőségű műgyantát használnak vörös barátaink, vagy megspórolják a tisztességes préselési technológiát, így az anyagban maradt pár légbuborék. A textúrázás egyébként nagyon jól másolja az eredetit (Sándortól már egyedi, Porpáczy Zsolt által készített barna G10 panellel kaptam a kölcsön-Hinderert, szóval még véletlenül sem ahhoz kell hasonlítani). Az alumínium markolat textúrája szintén szép egyenletes, a felületkezelés is hibátlan. A rombuszos minta nem csúszik, meglepően még a fényes alumínium sem. Minkét panel élei lekerekítettek, kellemes fogásúak.
A titán alaplemez ugyancsak meglepően kellemes kivitel. Az élek a „kőmosásnak” (koptatózás) köszönhetően lekerekítettek, sorjától mentesek. A zárak megfelelő mértékben és stabilan találkoznak a pengével. A zárnyelvben levő rögzítőgolyók szintén a helyükön vannak, stabilan megfogják a pengét zárt állapotban, az ujjal (nyitószemölccsel vagy flipperrel) nyitást nem teszik nehézzé vagy kényelmetlenné. Hozzá tartozik a teljes képhez (és ezt lefotózni sem lehet), hogy a kínai bicsakok keményebb titánötvözetet használnak, mint az eredeti, így a Hinderer XM-18 esetében tapasztalt viszonylag lágy zároldással szemben valahogy a kínai bolondbiztosabbnak hat. Ez persze nem jelenti azt, hogy körmünk törik, ha a zárat oldani akarjuk, egyáltalán nem kényelmetlen vagy zavaró a zárnyelv megnövekedett rugóereje. A zárnyelv kikönnyítése az ázsiai késeken kicsit előrébb esik, mint az eredetin (az anyagon túl ez is befolyásolja picit a rugóerőt).
A markolat formája szinte teljes egészében egyezik az eredetivel, de a kínai verziókon a hüvelykujj támaszánál a bemarások eltérnek (3 helyett 4-4 bemarás), illetve a kínai koptatás a titánon lekerekítettebb, elkentebb formákat eredményezett. Olcsó, kínai markolatpanelben gondolkodni az eredeti Hinderer tulajoknak felesleges, csak a kontúrok pontos másolatok. A markolat csavarjai a másolatokon picit közelebb vannak egymáshoz, a panelek csak másolat-másolat között csereszabatosan (G10, alu).
A legnagyobb hiba, amit a kínai munkások elkövettek az mindkét kés esetén a feliratozás. Eleve senki nem fogja azt hinni, hogy a penge „jó anyag”, hiába írják rá a „CTS-\HP” szöveget a Carpenter acéljára utalva. A jó mélyre lézer gravírozott „Hinderer” felirat is nyugodtan lemaradhatott volna, így viszont nincs az a jóindulatú ember, aki ne vágná rá, hogy egyértelműen hamisítvány, minősége okán ráadásul megtévesztésre is alkalmas. A felesleges feliratokon túl sajnos nincs kirívó, árulkodó részlet, melyből rögtön kiderül, nem az eredetit fogjuk. A Hinderer-fanok persze előnyben vannak, de ők egy eleve szűk réteg. Az viszont biztos, hogy aukciós oldalakon vadásznak a hamis portékával a gyanútlan késbarátra (nem csak magyar oldalakon).
A teljes képhez Hinderer vonatkozásban az is hozzátartozik, hogy Rick kései közvetlenül a készítőtől, $350 körüli áron csak sokéves várólista alapján hozzáférhetők. Vannak persze dealerek, akik kapnak rendszeresen a bicskákból és jellemzően elég komoly haszonnal tudják pillanatok alatt eladni a portékát. (Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a jelentős mértékű extra haszon (mely időnként eléri a bicska teljes árát) akár csak kis része is Rick zsebébe kerülne…) Szóval van a készítő és a dealerek, akik megpróbálják magasan tartani ezeknek a bicskáknak az árát, meg van egy óriási, kielégítetlen vásárlói kereslet. A magam részéről nem tartom meglepőnek, hogy a kínai másolóipar rávetette magát ezekre a számunkra prémium kategóriás mid-tech bicskákra. Chris Reeve, Strider, Hinderer, igazából mindegy. Kevesebbért ($30 dolláros CRKT, Kershaw bicskák) is beindították a gyártószalagot, miért ezek lennének kivételek. A piacot nem lehet egyetlen Marshall-kereszttel jellemezni vagy leírni.
Fontos megemlíteni azt is, hogy a bicskák iránti keresletet igyekeznek legális formában kihasználni Hinderer és szövetségesei. Kezdődött ez a Gerberrel együttműködve, a kevésbé sikeres Hinderer Rescue mentőkéssel és más modellekkel az olcsóbb kategóriában. Sokkal izgalmasabb azonban a Kershaw-féle kollaboráció, melynek keretében Rick egyes terveit Zero Tolerance márkanév alatt teszik elérhetővé. Minőségi, erős kések prémium anyagokból, picit mérsékeltebb áron, mint egy Hinderer, viszont legalább szélesebb kör számára hozzáférhető mennyiségben. Lehet, hogy a nagyobb késgyártók lassú reakciója is hozzájárult, hogy az igazán olcsó szegmensre (alu paneles másolat) és az alsó-közép sávra (G10 markolatos másolat) lecsapott a másolóipar.
Szóval akinek egy eredeti Hinderer nem fér bele a költségvetésbe és a lelkiismeretével el tud számolni, ha hamisítványt vesz, annak a klón bicska kivitelére nem nagyon hiszem, hogy különösebb panasza lesz. (Nem csak) Hinderer-hívő éltársak véleménye alapján azt tudom mondani, hogy a hamis bicska mindenképpen dühítő, de jelen esetben azért, mert pofátlan (töredék) áron egészen korrekt munkát vehetünk kézbe. Persze, ki tudja! Használat közben annyira bejöhet a forma, hogy kedvet kapok egy frankó példányra. Csak picit gyűjtögetni kell hozzá és szemfülesen lesni külföldi webshopok készletét, fórumok adok-veszek részlegét. Addig viszont marad a klón és a ZT.
BlackWoOd